Hangyál dűlőtúra, avagy a pontos időzítések napja

Péntek este és éjszaka még egy kis bizonytalanság volt bennünk a szombati nap időjárásával kapcsolatban. Az esti és éjszakai záporok, zivatarok megijesztettek bennünket, hogy sikerül-e a túrát teljesíteni, vagy valami alternatív programot kell ajánlanunk helyette. Reggelre elég sokat tisztult az idő, így fél 8 után megérkeztünk a győri buszvégállomásra.

Mindenki időben megérkezett. Az ismerkedést egy kis szíverősítő pálinka és pogácsa fogyasztásával segítettük. A nap jó hangulata már itt garantáltnak látszott, és biztosak lettünk benne, hogy már az időjárás sem tudja elrontani (bár azért megpróbálta… :-) ). Mindenki megkapta az ajándék sapkáját és 8 órakor elindultunk a Kálvária utca irányába. Frissen, vidáman és főleg lendületesen haladtunk kifelé a városból. Az első kilométerek megtétele után a Cowalter vendéglő mellett felmentünk a Rába töltésére, amiről csak az Achilles Park közelében jöttünk le.

A tempónk kiváló volt, így az autópálya hídját elhagyva meg is álltunk egy kis „fröccsös” frissítésre. Innen egy rövid ideig a Holt-Marcal mellett haladtunk és Gyirmót határában átkelve rajta közeledtünk Csanak felé. Ekkora már beborult az ég és el kis kezdett cseperegni az eső. Csanakra beérve egyre jobban megeredt az eső, így úgy döntöttünk, hogy behúzódunk egy védett helyre. Az időzítés jól sikerült, hisz éppen akkor értünk a Malom sörözőhöz, amikor az eső a legjobban rákezdett. Minden helyzetre lehet találni egy odavágó közmondást, így mi is akkor ittunk a helyi fröccsből, amikor a legjobban esett. Mint kiderült, jobb helyre nem is mehettünk volna. A Malom sörözőben is nyúli bort ittunk, mivel boraikat Szemenyei Gyuszi bácsitól vásárolják. Körülbelül egy fél óra kényszerpihenő után megállt a zápor és újra felkerekedhettünk. Folytattuk a túránkat a Hegyalja utcában. Győrújbarát határában a Rákóczi dűlő érintésével felértünk a Csárdasor utcához. A reggeli tempós haladásunknak köszönhetően az eső miatti kényszerpihenő sem borította a tervezett programunkat, így az időzítésünk ismét remek volt. Akkor értünk a Csárdasor utcába, amikor a helyközi busz felért a Horgason. A buszvezető is annyira megörülhetett nekünk, hogy a buszmegálló előtt kb. 80 méterre félreállt és a túra második részére benevezett társaink ott nyomban csatlakozhattak hozzánk. A létszám viszont még nem volt teljes, mert néhányan már korábban megérkeztek és ott vártak ránk a Csárdasor utcai buszmegállóban. Pontosan 11 órakor érkeztünk meg a buszmegállóba. Itt egy újabb bemutatkozási szertartást (szíverősítés és „fröccsös” frissítés) tartottunk.

Ezután a Kossuth utcán elindulva az első hivatalos pihenőhely felé vettük az irányt. Fél 12 után fel is értünk a Báró-domb tetejére, ahol már finom falatok és behűtött italok vártak bennünket. Ekkorra már a nap is kisütött, így a Báró-domb tetején a piknikezés közben a friss levegővel együtt a Sokorói-dombság látványát is magunkba szívhattuk.

A közel egy órás pihenés után újra felkerekedtünk, hiszen a neheze még hátra volt. Meg kellett másznunk a Győrújbarát, Nyúl és Tényő határai között húzódó magaslatokat és át kellett jutnunk az erdei szakaszon. Az előző esti és a délelőtti eső megtette hatását. Az erdős részen több helyen felázott útszakaszok nehezítettek bennünket.

Kerekedett is néhány vicces jelenet, többen is közelebbről megvizsgálták a sáros talaj szerkezetét. Ettől függetlenül mindenki helytállt és megküzdött a természet nehézségeivel. Külön dicséret jár azoknak, akik az egyik kereszteződésnél határozottan továbbmentek egy olyan sáros és meredek szakaszra, amely egyébként nem volt a túra része. De senkit sem hagytunk cserben, így hangos szurkolással segítettük őket, amint visszaaraszolnak a gerincre. A Sokoró gerincén már ismét a Szent-Jakab úton haladtunk tovább.

A Kőhányás magasságában a gerincről a falu felé vettük az irányt. Az erdei szakaszt magunk mögött hagyva a Kökörcsin-körutat érintve délután 4 óra körül elértük a túra második dűlőjét, a Gerha-dűlőt. Itt a kis pincénknél megint kicsit megpihentünk. Jól esett a pogácsa és a frissítő fröccs is, de a merészebbek itt már egy kis hordómintát is kóstolhattak. A pihenés és a dűlő bemutatása után a túránk végcélja felé vettük az irányt.

A Gerhától már csak nagyjából két kilométer volt hátra a Héma-tetőn található új pincészetünkig, így ezt a szakaszt már lazán letudtuk. Megérkezésünk után a délutáni, kora esti napfényben fürdőzve elfoglaltuk és ezzel felavattuk az új borteraszunkat. Miután kicsit mindenki kifújta magát, bemutattuk a pincészetet. Az időzítés ekkor is remekül működött. A dél óta főtt marhapörkölt időben elkészült. A jól megérdemelt vacsora elfogyasztása és boraink kóstolása mellett meglepetésként egy újdonsággal is megleptük a társaságot. Mindenki megkóstolhatta a saját készítésű csokinkat és a különböző ízesítésű bonbonjainkat. Végül jókedvű beszélgetésekkel és iszogatással zártuk a napot.

Reméljük minden résztvevő jól érezte magát és bízunk benne, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodott. Nagyon köszönjük, hogy részt vettetek ezen a rendhagyó dűlőtúránkon és szerintünk mindenki büszke lehet a teljesítményére. Többen jeleztétek, hogy máskor szívesen részt vennétek egy hasonló eseményen. Mi is nagyon élveztük a társaságotokat és számunkra megtisztelő volt, hogy eljöttetek hozzánk. Le a kalappal (azaz a Hangyál sapkával :-) ) mindenki előtt!
Folytatása biztosan várható! :-)